Mezőgazdaságunk számokban – 2019. évi eredmények

A A

mg-eremeny-fejlec-web

Más információs felületeken már megjelentek mezőgazdaságunk legfontosabb számai, többek között az itt szereplő témák adataival jellemezve. Most arról a négy témáról adunk elemzést, amelyek leginkább befolyásolják az ágazatok teljesítményét, természetesen a mezőgazdaságban dolgozók, különösen a vezetők kora és szakismerete mellett, bár ezekre nincsen teljes mezőgazdaságot átfogó adat. Mezőgazdaságunk az elmúlt időszakban sem a hazai korábbihoz, sem az EU jobb mezőgazdasággal rendelkező országaihoz viszonyítva nem ért el kiemelkedően jó eredményt. Ez igaz a növénytermelés, és az állattartás területére egyaránt. Az adatokból kitűnik, hogy fejlődésünket az elmúlt évszázadban két jelentős negatív hatás érte, 1945-ben a háború, és 1989 után a rendszerváltás (különösen az állatállomány csökkenése terén), amelyek igen nagy-arányú veszteséget okoztak. Ez utóbbi miatt a mezőgazdaság bruttó termelési értékének indexe még napjainkban sem éri el az 1980-as évekét (!), tehát helyzetünket javítani kellene. Ezek után nézzük át, hogy a föld-használat, az állatállomány, a műtrágya-, szerves- és hígtrágya-felhasználás, valamint az agrár-külkereskedelem helyzete milyen a hazai mezőgazdaságban.

A földhasználat

A „birtokok” száma és ha/gazdaság „mérete” csak a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) „Agrárium 2016” részletes felmérése alapján áll rendelkezésre. (A KSH a gazdaságok egyes adatait az évenkénti adatgyűjtésnél nem rögzíti.) A 2010 utáni központi intézkedések miatt a föld-forgalom jelentősen nőtt. Ilyen volt pl. a „földekről” szóló 2013. évi CXXII. törvény, a 2015-ben meghirdetett „Földet a gazdáknak” program, stb. Ezek alapján (az OTP szerint) a földárverések eredményeként 2016-ban mintegy 240 ezer hektár (a nagy-gazdaságok által bérelt állami föld) került magánkézbe, mely 5-6-szorosa volt a 2015-ös normál forgalomnak. Ez a változás, és a „földekre” vonatkozó egyéb intézkedések is hozzájárultak ahhoz, hogy számottevően emelkedtek a föld-árak és a bérleti díjak. Az OTP Termőföld Értéktérképe szerint 2019-ben adásvétel keretében nagyjából 42,2 ezer hektár termőföld cserélt tulajdonost, de ez kevesebb volt, mint az előző években.

 

A földtulajdoni- és földhasználati változások eredményeként a gazdasági szervezetek (társas gazdaságok) tényleges összes hektár, és a fajlagos ha/gazdaság területe (a szántó, a gyep, és a mezőgazdasági, valamint a termő-terület esetében) tovább csökkent, az egyéni gazdaságoké pedig nőtt, (1. táblázat), és várható, hogy napjaink intézkedéseinek hatására ez a közeljövőben is folytatódik. Különleges figyelmet érdemel pl., hogy a KSH 2016. évi adatai szerint az egyéni gazdaságokban a <1 ha területű gazdaságok (birtokok) számának aránya 58,7% volt, átlagos méretük 0,22 ha/gazdaság. Ez a méret korszerűen gépesített szántóföldi művelésre, és terület-, élőmunka-, valamint költség-hatékony termelésre szinte teljesen alkalmatlan. Nagyon kritikus megítéléssel, egyes speciális esetek kivételével az előző megítélés érvényes lehet a <10 ha (aránya 86,9%), és kedvezőtlen esetben a <100 ha (aránya 89,4%) méretűekre is, (lásd a 2. táblázatot). A gazdasági szervezeteknél ezek az arányok sokkal kedvezőbbek, de az egyéni gazdaságok által művelt mezőgazdasági terület a teljesből 58,2%, ezért az egyéni gazdaságok az országos helyzetet alapvetően befolyásolják. Így hazánk átlagos birtokmérete kedvezőtlen, az EU-28 országai között a 2013. évi adatok szerint 9,5 ha/gazdasággal a 23. voltunk, és e sorrendben Csehország 133 ha/gazdasággal az első. Célszerű idézni az Oilcity News hírportál adatait, mely szerint Amerikában napjainkban az átlagos birtokméret 178,5 hektár, amely itt is folyamatosan nő, de a farmok kibocsátásának háromnegyedét az összes gazdaság 5%-a adja, tehát a nagy-gazdaságok ott is versenyképesebbek. Mivel a KSH felmérése szerint a kisebb gazdaságok „eredménye” rosszabb, mint a nagyobb birtokoké, (3/a. táblázat), és a központi intézkedések a föld-tulajdon és a föld-bérlet, valamint a föld-használati jogcímek arányait (3/b-c. táblázatok) is módosítják, ezért – ha a változások a birtokméreteket csökkentenék – úgy a mezőgazdaságunk helyzete egyre bonyolultabb lesz, és a hatékonyság, versenyképesség, stb. várhatóan tovább romlik.

A birtokméretek azért okoznak gondot, mert a világ népességének gyarapodása, és az egyre kedvezőtlenebb időjárás miatt csökkenő mezőgazdasági terület ellenére alapvető követelmény, hogy a Föld minden országában a mezőgazdaság minél többet, minél jobb minőségű, és minél olcsóbban eladható terméket állítson elő, mert egyébként lehetetlen a növekvő népesség számára szükséges élelem előállítása. Tehát a mezőgazdasági „birtokok” területét (méretét) – minden országban, így hazánkban is – nem csökkenteni, hanem számottevően növelni kellene, és a központi intézkedéseknek is ezt kellene segítenie. Ezek alapján úgy ítélhető meg, hogy a Nemzeti Vidékstratégiában is megfogalmazott „alapelv”, mely szerint „az életképes mezőgazdaság az egyéni, családi kis- és középbirtokok meghatározó szerepére épül”, hibás „gondolat” volt, mert ez az eddigi gyakorlattal is ellentétes, illetve ilyen „kis-birtokokon” nagymennyiségű, jó minőségű, csekély áron értékesíthető mezőgazdasági termékeket (az elmúlt három évtized tapasztalatai szerint) többnyire nem lehet eredményesen (versenyképesen) előállítani. Ez nálunk napjainkban több intézkedés miatt is különösen fontos. Folyamatban van ugyanis a kisebb állami tulajdonban lévő termőterületek eladása, mely bármely gazdaságot érdekelheti, nem csak esetleges vásárlás, hanem a használt állami földterület értékesítése miatt is, (lásd a Nemzeti Földügyi Központ /NFK/ honlapján a vonatkozó közleményeket).

Lényeges továbbá, hogy 2020. július 1-jén lépett, illetve 2021. január 1-jén lép hatályba az intézkedés, mely szerint megszűnik a szövetkezeti földhasználati jog, („az államé lesznek a téesz-földek”!?), lásd a „2020. évi XL. törvény a termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról – Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye” című, valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) által kiadott „Földügyi szabályok változása” című tájékoztatókat, illetve az egyéb vonatkozó anyagokat az interneten. Ezek azt ismertetik, hogy az állam a „termőterületeket” hogyan értékesíti, de ismerni kell a 2020. évi XL. törvény-t azért is, mert a földügyi törvények változásának áttekintése minden gazdálkodó számára nélkülözhetetlen.

Az újabbak között a legfontosabb a 2020.07.08.-án megjelent 2020. évi LXXI. törvény, mely 2021. január 1-én lép hatályba, és „A földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről” intézkedik, de a részletes szabályozás csak ez év végére várható. (Lásd a Magyar Közlöny, 2020.évi 163. szám 4592-4602. oldalait, és a NAK az „Osztatlan tulajdon megszüntetése” című rövid tájékoztatóját az interneten.) E törvény azért jelentős, mert a NAK adatai szerint Magyarországon 2019-ben mintegy 2,4 millió hektáron (ez a hazai összes termőterület 33%-a!) 1,06 millió földrészlet mintegy 3 millió érintett tulajdonostárssal áll osztatlan közös tulajdonban, eltekintve ezek sokféleségéről, (lásd a 3/a-c. táblázatokat). Célszerű tudni azt is, hogy ahol az állam az osztatlan közösben résztulajdonos, ott már elkezdték a 3 hektár alatti területek értékesítést, és ezt a 3-10 hektár közötti csomaggal folytatják, remélve, hogy ezeket a tulajdonostársak veszik meg. Az első körben meghirdetett 6500 ingatlan 70 százaléka elkelt. A téma bonyolultságára tekintettel az eljárásokra vonatkozó végrehajtási szabályok a közeljövőben készülnek el, ezt követően a NAK – az Agrárminisztériummal együttműködve – a szabályok részletes ismertetését tartalmazó kiadvány megjelenítését és országos tájékoztató rendezvények megtartását tervezi.

Az állatállomány

A hazai állatállomány mind darab, mind állategységben a szarvasmarha kivételével számottevően csökkent, különösen az egyéni gazdaságokban. Így 2019-ben a szarvasmarha állomány 58,3%-át, a sertések 81,6%-át, a juhok 11,7%-át, a tyúkok 69%-át a gazdasági szervezetek „nevelték”, (1. táblázat). Hazánk számosállat/hektár állatállománya kedvezőtlen, az EU-28 átlagának csak mintegy fele, a jobb mezőgazdasággal rendelkező hat ország átlagának kb. negyede, az EU országok között sorrendünk a 21. lett. Az állatállományban állategység szerint 2019-ben a legnagyobb arány a baromfi 33,5%-al, ezt követi a szarvasmarha 30,2%-kal, a sertés 29,6%-kal, a juh 4,8%-kal és a ló 1,9%-kal. Az utóbbi években csak a szarvasmarha állomány (darab) nőtt, a többi csökkent, és az állati termékek termelése is mérséklődött, csak a fajlagos tejtermelés (liter/tehén/év) emelkedett számottevő mértékben, (2. és 3. ábrák).

mgeremeny-2-abra

2. ábra – Az elmúlt évszázad állatállományának változása hazánkban (db/100 hektár mezőgazdasági terület, 1923-2019) Forrás: KSH. Stadat 5.2.1. táblázat.

 

 

3. ábra – A fontosabb állati termékek termelése hazánkban  (1990–2019) Forrás: KSH, Stadat 4.1.25. táblázat.

3. ábra – A fontosabb állati termékek termelése hazánkban (1990–2019) Forrás: KSH, Stadat 4.1.25. táblázat.

Az állatállománnyal négy nagyon lényeges probléma van. Az első, hogy az állattartás kedvezőtlen a környezetre és a klímára, valamint jelentős a víz-, és a takarmánytermelő terület igénye, ezért az állományt csökkenteni kellene. A népesség ellátása ma még annak ellenére megoldott, hogy egyes országokban jelentősen javultak az életkörülmények, ezért a gazdagabb országokban több élelem fogy, és nagyobb arányban esznek állati terméket, mint a szegényebbek. A vonatkozó vizsgálatok szerint ugyanis az állati eredetű élelmiszerek aránya a teljes energia-bevitelből az életkörülményektől függően változik, a nagyon szegény országokban 3-5%, a jobb-módúaknál 15-30%, míg a „gazdagoknál” 30% feletti. Ez a változás a mezőgazdasági termelés összetételét és volumenét egyaránt jelentősen módosítja, mert az állati termékek előállításához a transzformációs veszteség miatt mintegy 4-10 szer több szántóterület szükséges, mint a növényi tápanyagokhoz. Tehát a jövőben egy-egy ember ellátásához lényegesen több földterület-, vagy a termésátlagok további jelentős növelése szükséges. Az élelmiszer termelésére alkalmas földterület azonban véges, az erdők területét is növelni kellene, és mérséklődik a termeléshez szükséges víz mennyisége is. Rontja a helyzetet a termőföld szakszerűtlen használata, és az egyre kedvezőtlenebb időjárás (egyes területek sivatagosodása, árvizek, vihar- és jégkárok, stb.), mely számottevő terméscsökkenést okoz, és ez az országok (illetve országrészek) jelentősen eltérő terméseredményeiben is kimutatható. Célszerű továbbá kiemelni, hogy amíg a mezőgazdaságunk GDP teljesítménye az utóbbi években 3-4% között volt, ágazatunk (főleg az állattartás miatt) bocsájtja ki a hazai összes üvegházhatású gázok 12,0%-át, de a CO2-nek csak 3,2%-át, az N2O 87,7%-át, a CH4 36,5%-át, a savasodást okozó gázok 60,1%-át, az NOX 22,4%-át, és az NH3 90,0%-át. E gázoknak azonban eltérő a globális klímára gyakorolt hatása. Pl. 1 kilogramm metán 23-25-ször, 1 kilogramm dinitrogén-oxid pedig mintegy 300-szor, a kén-hexafluorid pedig 22200-szer nagyobb felmelegedést okoz, mint 1 kilogramm szén-dioxid, így a káros-gázok miatt az állattartás fokozott figyelmet érdemel. Ezek ellenére a mezőgazdaságra, és az állatállományra természetesen szükség van, sőt a mezőgazdaság termelésének növelése nélkülözhetetlen, de a károsgáz-kibocsátást is mérsékelni kellene. A másik, hogy a Föld-lakók száma is, és a jelenleg még szegénységben élők igénye is nő, ezek állati termékekkel történő ellátását is legalább „elfogadható” szinten meg kell oldani, ez tehát az állatállomány növelését igényli. A harmadik, hogy a mezőgazdasági területeken a termésátlag növeléséhez több szerves-trágya szükséges, tehát az állatállomány növelése ezért is fontos volna. A negyedik, hogy az állatállomány volumenének megváltoztatása sokkal nehezebb, mint a növénytermelésé, több időt, és alaposabb megfontolást igényel. A kényszerű csökkentés lényeges veszteséggel jár (lásd a rendszerváltás „tragikus” hatását), a gyorsított állománynövelés pedig jelentős beruházást igényel, új korszerű épületek, gépeket, berendezések, szakemberek stb. kellenek, illetve több és jobb haszonállatot kell „kinevelni”, vagy beszerezni. A kérdés tehát az, hogy milyen mértékben, milyen ütemben és milyen összetételben célszerű az állatállományt növelni, vagy csökkenteni? Az „emberiség” az eddigieknél lényegesen kevesebb állati eredetű élelmiszerek fogyasztása mellett is tudna élni, (lásd pl. a „Vegánnak lenni és a vegán étrend előnyei” című, stb. cikkeket az interneten,) de talán az a legdöntőbb, hogy mi az emberek tényleges szükséglete, illetve igénye, és ezt lehet-e, illetve meddig, és milyen módon lehet mérsékelni a klíma-védelem érdekében? Ez azért lényeges probléma, mert az állati termékek fogyasztását klíma-védelmi, vagy egyéb propagandával, áremeléssel, jegyrendszerrel, stb. nem lehet mérsékelni, mert ezek mindig a szegényebbeket (minden országban a lakosság jelentős részét) sújtanák, ami nagyon hamar jogos „népfelkelést” eredményezne.

A műtrágya, szerves-trágya és hígtrágya felhasználás

Hazánk talajerő-pótlása lényegesen elmaradt a szükségestől és a fejlettebb nyugati országokban alkalmazottól. A KSH adatai szerint nálunk a mezőgazdasági területnek csak mintegy 55-60%-a kap műtrágyát, 4-6%-a kap szerves-trágyát, és 0,8-1,0%-a kap híg-trágyát, ezekből is hektáronként „csekély” mennyiséget, és a műtrágya NPK aránya is kifogásolható, (1. táblázat). Így a hazai talajok NPK ellátottsága a korábbi évektől napjainkig nem kedvező, (4. táblázat), és ez számottevően mérsékelheti a termésátlagaink alakulását, mely az EU-28-ban csak közepesnek minősül, így jelentősen lemaradtunk az igazán jóktól. Ez annak ellenére van így, hogy az utóbbi években mind a kijuttatott összes tonna, mind a kg/ha műtrágya-hatóanyag-, és a t/ha szervestrágya-felhasználás csekély mértékben nőtt, de a műtrágyázott, szerves-trágyázott és hígtrágyázott terület mérséklődött, (1. táblázat). A műtrágya tonna és kg/ha felhasználás, valamint az NPK arányok az utóbbi 20 évben is jelentősen ingadoztak, és a két tíz éves átlagnál sem volt számottevő javulás, (5. táblázat és 6. táblázat).

A műtrágya-felhasználás és a termésátlagok alakulása terén már a korábbi évtizedekben (1931-2005 között) is nagyon jelentősen lemaradtunk a nyugati színvonaltól, de 1970-1990 között sikerült megközelíteni azt, majd a rendszerváltás után ismét számottevően romlott a helyzetünk, (7. táblázat). A műtrágya, a növényvédőszer és az N-P mérlegünk az elmúlt évtizedben is lényegesen lemaradt az élenjáró országokétól (8. táblázat), és az is fontos, hogy a termelt növények „ellátása” a nagyobb területű gazdaságokban jobb, illetve eredményesebb, (9. táblázat és 10. táblázat). Különleges figyelmet érdemel a 10. táblázat, mely egyértelműen mutatja, hogy a műtrágya- és szervestrágya-felhasználás az elmúlt mintegy fél évszázad alatt milyen jelentős mértékben alakította a gödöllői MGI bázisgazdaságainak termésátlagait. Sajnálatos azonban, hogy az ország átlagos műtrágya- és szervestrágya-felhasználása a 10. táblázatban szereplőtől, és a jobb EU-gazdaságokétól lényegesen elmaradt, és talán ez a legfőbb oka a kedvezőtlen hazai termésátlagoknak.

Az agrár-külkereskedelem

A teljes hazai külkereskedelemből az agrár-külkereskedelem aránya a 2014-2019 évek átlaga szerint a kivitelnél 8,7%, a behozatalnál 6,0%, a kivitel többlet 45,2% volt!. Az export, az import, és az egyenleg is szinte minden áru-csoportnál, és az egyes fogadó országok többségénél is nőtt. Így az elmúlt hat év agrár-kereskedelmének eredménye egyértelműen kedvező, jobb, mint az országos átlag, (1. táblázat). Megjegyezhető azonban, hogy célszerű volna, ha az élelmiszerkészítmények aránya lényegesen növekedne, és ennek exportja jobban nőne, mint az importja. (A részletes tájékoztatást lásd az AKI honlapján 2020.03.24.-én megjelent 38 oldalas, „Az élelmiszer-gazdaság külkereskedelme” című kiadványban.)

1. ábra – Az elmúlt évszázad termésátagainak változása a fontosabb növényeknél hazánkban (kg/ha, 1921-2019) Forrás: KSH, Stadat 4.3.1-4.3.3. táblázatok.

 

Összegzés

A mezőgazdaságunk terén különböző okok miatt tervezett változások fontosak, és eredményesek is lehetnek, de kérdés, hogy ezeket mennyi idő alatt, és hogyan sikerül megvalósítani. Itt nem foglalkoztunk a szakember-problémával, mely napjainkban ugyancsak terítéken van. Mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetét jól jellemzi az élőmunka-termelékenységünk, mely az EU-28 átlagához viszonyítva 40-46%, és az EU-15 gazdaságokénak 25-30%-a, a területi termelékenységünk pedig az EU-28-átlagának 60-70%-a, és az EU-15 országokénak 50-60%-a. A két tényező jelentős lemaradásának fő oka a birtokszerkezet, illetve a rendszerváltás utáni mezőgazdasági politika, valamint a kedvezőtlen EU és hazai támogatási rendszer lehet. A mezőgazdaság terén is szinte minden jelentősebb fórumon szóba kerül a termelés hatékonysága, a klíma-védelem, a fenntarthatóság, és különösen a kis családi gazdaságok érdeke. Ezzel szemben minden mezőgazdasággal foglalkozó (többnyire) tudja azt, hogy eredményes szántóföldi termelés csak nagyobb gazdaságokban, nagyobb táblákon, jó gépesítés esetén, és kedvező központi irányítás (szabályozás) mellett lehetséges, és az is több esetben elhangzott már, hogy napjainkban az eredmények javítására csekély lehetőség adódik. Kérdés lehet ezért, hogy a most hozott intézkedések végrehajtásának eredményeként megfelelően nő-e majd a kis-gazdaságok mérete, növekszik-e hazánk állatállománya, növelik-e a gazdaságok a műtrágya és szerves-trágya felhasználását, és javul e mezőgazdaságunk kivitelének összetétele, stb. A gondot az okozza, hogy a mostani intézkedések főleg termő-területek rendezését tartalmazzák, ezek viszont (többnyire) pénzt visznek el a gazdaságoktól, így kevesebb lehetőség adódik a termelés-technológiák fejlesztésére. Ezt is figyelembe véve úgy tűnik, az új törvények végrehajtása nem csak túlságosan bonyolult lesz, hanem kedvezőtlen esetben rövid-hosszabb távon gátolhatja is a mezőgazdaság fejlődését. Célszerű viszont megemlíteni, hogy az MTI 2020.08.24.-i híre szerint Lázár János, a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. kormánybiztosa nyilatkozott a sajtónak: Mezőhegyesen nemzeti mintagazdaságot hoznak létre annak bemutatására, hogyan lehet a 21. században modern technológiai eszközökkel hatékonyan gazdálkodni, mert „hazánkban új mezőgazdasági New-Deal programra van szükség”. (A cikket lásd az interneten.) Remélhetjük, hogy ez a New-Deal program hamarosan elkészül, és ebből kiderül, hogy mit kell tenni a hazai mezőgazdaság fellendítése érdekében. És talán azt is jó lenne megtudni, hogy a mostani 100 ha/gazdaságnál kisebb, átlagosan 4,51 ha/gazdaság méretű mintegy 351533 egyéni gazdaságból hogyan lehet minden résztvevő egyetértésével viszonylag rövid idő (kb. 1–5 év) alatt többnyire 100 ha/gazdaságnál nagyobb, (esetleg részben 1-5 ezer ha méretű) szántó-területtel rendelkező termelő-egységeket varázsolni.

Dr. Gockler Lajos

A A