Hazai erőgéphelyzet – mezőgazdaságunk sarokköve
A mezőgazdaságban gépek nélkül nem lehet termelni, ezért a termelés eredményét a gazdálkodó hozzáértése mellett főleg a gazdaságos gépüzemeltetés követelményei határozzák meg. A kézi-munka ugyanis sokkal többe kerül, mint a gépi művelet, s a kis táblák művelése is jóval drágább, mint a nagyobbaké. Fontos továbbá, hogy a kisebb motorteljesítményű erőgépekkel végzett munka fajlagos költsége többe kerül, mint a nagyobb teljesítményűeké. A gépek üzemeltetési költsége számottevően függ az évente teljesített üzemórák számától, a fajlagos kihasználástól (pl. kapacitás), tehát az üzemeltetés körülményeitől. A nem kellő gondossággal végzett gépüzemeltetés a termelés költségének jelentős növekedését eredményezi.
A birtokméret
A gazdaságok optimális területméretét természetesen nagyon sok körülmény befolyásolja. A szántóföldi növénytermelésre iránymutató lehet a háború előtti mezőgazdaságra vonatkozó megállapítás, mely szerint az 5 kh-nál (2,9 ha-nál) kisebb gazdaság csak törpebirtok volt, az 5–100 kh (2,8–57,6 ha) közötti a kisbirtok, 100–1000 kh (57,6–575,5 ha) a középbirtok, és az 1000 kh feletti számított nagybirtoknak. Nagyon lényeges azonban, hogy ez a besorolás az akkor szinte általánosan alkalmazott fogattal (lóval, ökörrel, bivallyal, vagy a nagyon szegényeknél tehénnel) végzett talaj- és felszíni munkára, valamint kézi betakarításra volt érvényes, hiszen 1945 előtt a mezőgazdaságban az erőgépek (traktor, gőzeke) használata csak kivételes volt. Ez a jelenlegi gépesítés mellett legalább két–három, esetleg négyszeres területet feltételez, hiszen a mezőgazdasági termelés szinte minden munkaművelete évtizedek óta teljesen gépesíthető. A gépkereskedelem napjainkban 300–400 kW teljesítményű traktorokat és kombájnokat, valamint 300–600 kW teljesítményű szecskázókat is kínál, és a megvásárolt gépek között is egyre több a nagyobb teljesítményű erő- és munkagép, tehát a mezőgazdaságban ehhez kell alkalmazkodni.
Nálunk azonban az átlagos birtokméret (különösen az egyéni gazdaságokban) nagyon kicsi, és az elmúl mintegy másfél évtizedben csak mérsékelten nőtt (1. táblázat.), annak ellenére, hogy kisméretű birtokokon csak kisebb táblák lehetnek, és a kisebb táblákon többnyire csak kisebb teljesítményű gépekkel lehet dolgozni, és ez jóval többe kerül, mint a nagy táblákon, a nagyobb teljesítményű gépekkel végzett munka (2. táblázat).
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) országos adatai, valamint az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) számai azt is igazolják, hogy a nagyobb gazdaságok már a korábbi években is jobb terméseredményeket értek el, és természetesen most is nagyobb termésátlagokat produkálnak, mint a kisebbek. Így a nálunk kialakult csekély birtokméret – különösen a gépesítés várható további fejlődését figyelembe véve – káros, mert talán ez a legfontosabb oka annak, hogy hazánk mezőgazdasága a fejlettebb országokéhoz viszonyítva jelentősen lemaradt. Növényeink termésátlagai ugyanis lényegesen alacsonyabbak, és pl. a fajlagos bruttó termelési érték, vagy a nettó hozzáadott érték sokkal kevesebb, mint az EU-15 országoké, de esetenként még az EU-27 átlagához viszonyítva is.
A gazdaságok helyzete
A KSH által nyilvántartott gazdaságok száma évek óta jelentősen csökken, 2013-ban mintegy 51%-a volt a 2000. évihez viszonyítva, ezzel szemben a mezőgazdasági terület csak mérsékelten lett kisebb. A gazdaságszám elsősorban az egyéni gazdaságnál mérséklődött, itt az egy gazdaságra jutó átlagos mezőgazdasági terület a 2000 évi 2,51 ha/gazdaságról 2013-ra 5,43 ha/gazdaságra nőtt, a gazdálkodó szervezeteknél viszont a 2000 évi 532,9 ha-ról 307,9 ha/gazdaságra csökkent. Ezek miatt az átlagos gazdasági méret a gazdasági szervezeteknél mintegy felére mérséklődött, az egyéni gazdaságoknál pedig kb. kétszeresére nőtt (3. táblázat). A fentiek eredményeként 2013-ban hazánkban az 1 ha-nál kisebb területet használó összes gazdaság aránya 66,5%, míg az ezek által használt mezőgazdasági területé csak 1,5%, és átlagos méretük 0,22 ha/gazdaság volt. Nyilvánvaló, hogy ezek a „gazdaságok” (a kivételes esetektől eltekintve) sem eredményes mezőgazdasági termelésre, sem gazdaságos gépi művelésre nem alkalmasak. A 10 ha-nál kisebb gazdaságok aránya 89,1%, területüké 9,31%, átlagos méretük 1,05 ha/gazdaság, tehát ezekre is az előző megállapítás érvényes. Így a nyilvántartott gazdaságok majdnem 90%-a csak hobbi, vagy kényszer-gazdaság lehet, hiszen átlagos méretük csak 38%-kal haladják meg a háború előtt törpebirtoknak minősítettekét. Mivel a Mezőgazdasági Gépesítési Intézet (MGI) által megfigyelt bázisgazdaságokban mintegy 150 ha-ra jut egy traktor, illetve 93 ha-ra egy erőgép, az 50–500 ha-nál kisebb gazdaságok (és ez még csak középbirtok, lófogat és kézi betakarítás esetén!) eredményesen aligha gépesíthetők. Az 50 ha-nál kisebb birtokok aránya 2013-ban 96,9% volt, 25,9% területi aránnyal, és 2,7 ha/gazdaság átlagos mérettel. Így a legalább egy erőgéppel gépesíthető (50 ha-nál nagyobb mg-i területű) gazdaságok száma mindössze 14 152, és ezek átlagos mérete 240,3 ha/gazdaság. Hazánkban napjainkban az 1000–2500 ha közötti gazdaságok száma 483, a 2500 ha feletti „nagy” gazdaságé pedig 114, és a mai technikai színvonal mellett csak ez utóbbiak nevezhetők ténylegesen nagynak.
A hazai erőgépállomány
Az utóbbi években az erőgépállomány (db és kW alapján egyaránt) a gazdasági szervezeteknél folyamatosan mérséklődött, az egyéni gazdaságoknál pedig nőtt, a kW/ db fajlagos erőgépméret viszont mindkét termelési formánál, illetve minden segédüzemágnál egyre nagyobb lett (3. táblázat). Így 2013-ban az összes traktor db 82,4%-át, az összes traktor kW 74,6%-át, illetve az összes erőgép db 77,4%-át, az összes erőgép kW 68,8%-át az egyéni gazdaságok üzemeltették, és ezekkel az egyéni gazdaságok traktor kW/ha ellátottsága 2,59 szerese, az összes erőgép kW/ha ellátottsága pedig 1,96 szerese volt a gazdasági szervezetekéhez viszonyítva. Az egyéni gazdaságok erőgépállományának db. alapján 85–89%-a, kW alapján 74–80%-a 50 ha-nál kisebb gazdaságokban van, és minél kisebb egy gazdaság, a kW/ha erőgép-ellátottság annál jelentősebb. Az 1000 ha feletti gazdaságokhoz viszonyítva az 50 ha alattiak kW/ha erőgép-ellátottsága 4–6 szoros. Ez azért hiba, mert a feltétlenül szükségesnél több gép indokolatlanul növeli a gépüzemeltetés-, illetve a termelés költségeit. Az erőgépek átlagos kapacitása a birtokméret növekedésével nő, és a gazdasági szervezeteknél az azonos birtokméreten belül is nagyobb, mint az egyéni gazdaságoké. Mivel kb. 50 ha-os birtokméret az a határ, melynél nagyobb területen 1 traktor, vagy 2 erőgép üzemelhet, és a változó vonóerőt igénylő munkaműveletek miatt, illetve az erőgépek jobb teljesítmény-kihasználásához több eltérő „méretű” és rendeltetésű erőgép szükséges, ezért legalább 100–500 ha, de kedvezőbb esetben 500–1000 ha lehet – gépüzemeltetés alapján – a birtokméret minimuma.
Tehát hazánkban a csekély birtokméretű egyéni gazdaságokban jelentősen túlméretezett, kedvezőtlen üzemeltetési költséget eredményező erőgéppark alakult ki, és ez különösen akkor figyelemre méltó, ha az MGI bázisgazdaságok erőgép-ellátottságát vesszük alapul, mely a gazdasági társaságok 1591, az egyéni gazdaságok 3112 adatával szemben napjainkban átlagosan csak mintegy 1100 kW/1000 ha volt. Az egyéni gazdaságok jelentős kW/ha gépkapacitása azért is fontos adat, mert e mellett a db/gazdaság ellátottságuk siralmasnak ítélhető, hiszen ugyancsak 2013-ban 1000 gazdaságra mindössze 204,3 traktor, 15,3 kombájn 4,1 önjáró rakodógép, 21,9 tehergépkocsi, illetve 253,8 összes erőgép jutott, tehát a gazdaságok zömének nem volt (nincsen) saját erőgépe, ki vannak szolgáltatva a bérmunkát végzőknek. Ebből az is következik, hogy az egyéni gazdák kisszolgáltatásuk mérséklése érdekében (ha tehetik) mielőbb újabb erő- és munkagépeket vásárolnak, ezzel gyarapodik a működtetett gépek száma, csökken a gépkihasználás, és nő az üzemeltetés költsége, tehát az egyéni gazdaságok versenyképessége tovább romlik.
Dr. Gockler Lajos
NAIK MGI, Gödöllő
