Rövidtárcsák, kompakt tárcsás boronák

A A

Holland kertészetekben alkalmazták először sikerrel ezeket a tárcsás talajelőkészítő eszközöket, amelyek első példányát egy németalföldi lakatosmester rakta össze (a külföldi szakirodalomban kompakt néven jegyzik, idehaza inkább a rövidtárcsa elnevezés használatos). A nyolcvanas évek végén a mosoni Rába gyár is készített hasonló elvű eszközt, amely a jó vizsgálati eredmények ellenére nem terjedt el, köszönhetően többek között az akkori anyag- és csapágytechnika gyengeségének. Ma már egyértelműen kijelenthető, hogy a talajművelés utóbbi két évtizedének meghatározó és folyamatos műszaki fejlesztési újdonságait a különböző kialakítású, de alap felépítésükben megegyező kompakt, ún. rövidtárcsák jelentették. (A cikk megjelenik a Mezőgazdasági Technika 2014. szeptemberi számában is! – a szerk. megj.)

Agrotechnikai elvárások

Alkalmazhatóságuk sikere sokoldalú kihasználhatóságukban rejlik. A tarlóhántástól kezdve a szántásos, ill. a forgatás nélküli alapművelés elmunkálási, a mulcsműveléses, valamint a két,- ill. többmenetes tarlóápolási munkákon át, a szerves és szervetlen maradványok, tápanyagok bedolgozására alkalmasak. Ezeken kívül felszínegyengetésre, vetőágy előkészítésre, valamint egyéb talaj-előkészítési munkák elvégzésére is széles körben alkalmazhatók. A rövidtárcsák gépkombinációk kialakítására is alkalmasak.

Munkavégzésükre jellemző a tárcsalevelek hatékony aprító, keverő és felszínegyengető munkája és az igen jó gyomirtó képesség, amihez társul még az adott traktor+rövidtárcsa gépcsoport üzemeltetésének fajlagosan alacsony energiaigénye. Üzemeltetési oldalról rendkívül kedvező e gépek karbantartási munkaigénye, és a 10–16 km/h munkasebesség tartományból adódó nagy területteljesítménye. Az előnyök mellett agrotechnikai kompromisszumként kezelendő a művelési mélység határán jelentkező talajtömörítés, az ún. tárcsa-talpréteg kialakulása, valamint a tárcsalevelek geometriai és dinamikai jellemzőiből adódó, a talajállapot függvényében túlzott mértékben is megjelenő porosítás. A középső gyökérzóna talajkárosodásának mértéke jelentősen csökkenthető a megfelelő nedvességtartalmú és jó talajszerkezetű talajokon végzett munkaidőzítéssel.

A rövidtárcsákkal szembeni fontos agronómiai követelmény, hogy a teljes keresztszelvényt átműveljék, azaz a tárcsatagok között ne maradjon műveletlen sáv. Szükséges továbbá, hogy a kiválasztott művelési mélységben kellő mértékben lazítsák, porhanyítsák a talajt; a munkamélység hossz- és keresztirányban azonos, a beállított mélységnek megfelelő értékű legyen. Fontos, hogy az ún. behúzó hatásuk még a kemény talajokon is érvényesüljön, s a fogások szélein nagy mélységű barázdák, ill. bakhátak ne keletkezzenek. A tárcsaleveleknek a szár- és tarlómaradványokat jól fel kell aprítani, és azokat eltömődéstől mentesen kell továbbítaniuk. A növényi és szervetlen maradványokat jó hatásfokkal keverjék a talajba, és a munkájuk után egyenletes, kellő mértékben visszatömörített talajfelszínt hagyjanak hátra. Legyenek alkalmasak kiegészítő gépegységek, adapterek kapcsolhatóságára, s ez által kombinált feladatok (tápanyagpótlás, vetés stb.) elvégzésére is.

A tám-kerekek stabilizálják a teljes gépet

A tám-kerekek stabilizálják a teljes gépet

A rövidtárcsák főbb jellemzői

A rövid tárcsák szerkezeti felépítése rendkívül egyszerű, egyes típusok művelőelem kialakítása, összetétele mégis jelentősen eltérő lehet, így a hazai gyakorlatban is sokféle változatuk található meg. Közös jellemzőjük, hogy a vázelemekre egymás mögött, a haladási irányra merőleges két sorban (690–1100 mm sortávolság) ellentétes szögállású, párhuzamos vázelrendezésű, egyedileg rögzített, független tárcsalevelek kerülnek beépítésre. A traktor-munkagép kapcsolat szempontjából a kisebb munkaszélességűek függesztett, míg a nagyobbak félig függesztett kialakításúak. A rövidtárcsás boronák tárcsalevelei többségükben gömbsüveg alakúak (jobb szalma bekeverés), de csonka kúp alakú (állandó élszögű kopás), és sík tárcsaleveles (jobb porhanyítás) kivitelek is vannak a kínálatban. A tárcsalevelek csapágyazása (golyós, kúpos, hordógörgős), pontosabban a tartó karok / konzolok egyenkénti kerethez való rögzítése teszi lehetővé a két tárcsasor párhuzamos elhelyezését. Az így elért szerkezeti hosszúság jelentős mértékben kisebb, mint a hagyományos X-, vagy V-elrendezésű tárcsás boronáké. A rövid géphosszúság és a kiegészítő adapterekkel való kapcsolhatóság további üzemeltetési és funkcionális előnyöket jelent.

Kukorica tarló felszíne a második menet után

Kukorica tarló felszíne a második menet után

A tárcsalevelek él kiképzése lehet ún. sima, vagy folytonos, valamint különféle alakú és méretű csipkézett, ill. bordázott kivitelű. A csipkés kivitelű tárcsalevelek a jobb rögaprításhoz, illetve a növényi maradványok biztonságosabb elvágásához használhatók. Ezeket különböző mértékű bordázattal is ellátják, melyek célja a talaj szerkezetének kímélése is. Némely típusnál a tárcsalevélen belül kivágások találhatók (pl. réselt tárcsalevelek) a jobb porhanyítás, nagyobb művelési sebesség és a kisebb energiaigény érdekében. A tárcsalevelek átmérője általában 440–670 mm közötti, vastagságuk 4–8 mm között változik. Egyes gyártók, ugyanazon típusú rövid tárcsáikhoz, kétféle átmérőjű tárcsaleveleket is kínálnak, a megválasztást a felhasználóra bízzák. A 2–3 éve konstruált, legújabb gépszerkezetű kialakításoknál már megjelent a tárcsalevél átmérőhöz is köthető kisebb, ill. nagyobb fajlagos terhelés, ebből adódóan létrejöttek a könnyű-, ill. nehéz rövidtárcsák. A tárcsalevelek fajlagos terhelése 50 kg/db-tól indul; utóbbiaké pedig 90–150 kg/db közé tehető. Az alkalmazandó tárcsalevél átmérőt az egyes technológiai feladatok jellege határozza meg. Alapvetően a munkavégzés mélység igénye, a gyomirtás hatékonyság kerülhet előtérbe. Ezeket persze döntő mértékben befolyásolja a tárcsalevelek szögállása, amely két síkban is nagy jelentőséggel bír. A talajjal bezárt szögük (ráhelyezési szög mindkét dőlési irányban ált. 12–19 fok közötti) alapvetően meghatározza használhatóságuk fő célját: a talajra merőleges (90 fokos), ill. a tárcsalap konkáv részével talajfelszín felé dőlő (pozitív szögállású) tárcsalevelekkel szerelt gépek a jobb aprító, keverő és egyengető hatást biztosítják. Az ellenkező dőlésű, ún. negatív szögállású tárcsalapokkal szerelt eszközök a jobb talajba hatolás, és a nagyobb munkamélység, ill. egyenletesebb mélységtartás terén előnyösebbek. A haladási iránnyal bezárt szög (10–24 fok) a porhanyítás és keverés további hatékonyságát segíti elő. Egyes gyártók ezt kombinálják, ill. biztosítják a szögállások együttes, tehát térbeli szabályozhatóságát is egy központi beállító mechanizmussal. A legtöbb gyártmány esetében azonban csak a tárcsalapok haladási iránnyal bezárt szöge módosítható a tengelyük elforgatásával. Az egyszerűbb kialakítású, valamint a robosztusabb felépítésű rövidtárcsáknál ezeket nem alkalmazzák.

Bordázott élű tárcsalap, munkafelület oldali csapágyazással

Bordázott élű tárcsalap, munkafelület oldali csapágyazással

A tárcsalevelek osztástávolsága a tárcsalevelek átmérőjéből, ill. abból a követelményből adódik, hogy a szükséges művelési mélység mellett lazítatlan talajsáv nem maradhat, vagyis a tárcsalevelek által lazított, átszakított fenékprofilok csatlakozó kúpjai nem lehetnek magasabbak a középső gyökérzóna alsó részénél. A gyakorlatban ennek ellenőrzése egy egyszerű profil feltárással megoldható, ám egyúttal ajánlott is minden gazdálkodó számára. Az egy sorban lévő tárcsalevelek osztástávolsága 190–340 mm között változik, ami a két sorban való elhelyezés miatt feleződött húzástávolságot jelent. A tárcsalapok külön-külön (egyes gépeknél párban) csapágyazottak, és saját tartóval rendelkeznek, amelyeket oldható kötésekkel rögzítenek a vázszerkezeten.

Rugós előfeszítésű határoló síktárcsa

Rugós előfeszítésű határoló síktárcsa

Laprugó függesztésű,  negatív dőlésszögű tárcsalapok

Laprugó függesztésű, negatív dőlésszögű tárcsalapok

Tartókar és csapágyazás  kialakítása

Tartókar és csapágyazás kialakítása

A rövid tárcsás boronák keretszerkezete merev, vagy osztott kivitelű lehet. A kisebb, általában 4 m munkaszélességig gyártott kompakt tárcsáknál a talajfelszín megfelelő mértékű egyengetése, valamint az egyenletes munkamélység biztosítása céljából merev keretszerkezeteket alkalmaznak, míg a nagyobb munkaszélességű gépek keretszerkezete már egy vagy több helyen osztott. Az osztás síkjában a szárnyrészek, kihelyezett hidraulikus munkahengerek segítségével felhajthatók, ami a munkagépek szállítási szélességét már 3 m-re, vagy az alá csökkentheti. Az ún. szárnyrészek felhajthatósága a vázszerkezet felosztásának függvényében különböző megoldású lehet. A nagyobb munkaszélességű kompakt tárcsás boronák szárnyrészeit, de magát a vázkeretet is, elől gumiabroncsozású járókerekek támasztják alá a jobb talajkövetés és az egyenletes munkamélység biztosítása céljából.

A rövidtárcsás boronák talajművelő részegységeinek kiegészítő elemei az alábbiak lehetnek:

  • mellső rugós egyengető /simítólapok (ezek alapművelés elmunkálást, azaz hatékony rögtörést és felszín kiegyenlítést végeznek még a tárcsalevelek előtt)
  • oldalsó terelőlemezek / sík tárcsalapok (megakadályozzák a bakhátképződést a szélső tárcsáknál, így tiszta és egyenletes talajfelszínt eredményeznek az egyes munkameneteknél, nincsenek fogáscsatlakozási problémák)
  • felhajtható szélső tárcsatagok (a közútra vonatkozó szerkezeti szélesség korlátozások miatt)
  • rugós fogú (ⵁ 10–12 mm-es, 350–800 mm hosszúságú) pálcás boronatagok a két tárcsasor között, valamint a lezáró hengersor előtt vagy után (a szármaradványok jobb szétterítését, gravitációs felszíntakarását, valamint a harmatképzéses rögfrakció kialakítását segítik elő).

Rövidtárcsák lezáró egységei

Külön fejezetet érdemelnek ezek a kiegészítők, mivel a rövid tárcsás boronák munkaminőségét lényegesen befolyásolják. A lezáró egységek – zömében hengerboronák, kisebb részben pálcás egyengetőkkel kombinálva – hatékonysága a gépkiválasztás fontos szempontja kell, hogy legyen minden esetben. A hengerek alapvetően hármas funkcióval rendelkeznek: rögtörés, tömörítés és egyengetés. Mivel olyan típus nincs, amely mindhárom követelményt magas színvonalon elégíti ki, ezért a gyártók többféle megoldást kínálnak. Így a gazdák mindig a termőhelyi adottságaik függvényében tudnak választani henger típusokat. Lényeges szempont a hengerek profilképzése és terhelése, valamint egy,- ill. kétsoros elrendezése. A hengertípus kiválasztása során a gazda vegye figyelembe saját talajai fizikai jellemzőit (kötöttség, nedvességtartalom), és a rövidtárcsa munkaminőségét (tárcsalevelek utáni rögfrakció) egyaránt.

A gépgyártók különböző munkaszélességű és tömegű, sima- vagy profilos felületű hengereket gyártanak és kínálnak a felhasználók részére. A Strom-Bednar 8 (!), a Kverneland, Pöttinger hatféle hengerváltozatot kínál, de az Amazone, Einböck, vagy a Farmet is 5–5 változattal áll a gazdák rendelkezésére. A választható henger boronák típusai sokfélék, pl. anyaguk lehet acél, műanyag, és gumi is. A palásfelület kialakítása tekintetében pedig a jól ismert, és általánosan a legnagyobb mértékben használatos Cambridge, Croskill, ill. Archimedesi spirál vonalvezetésű pálcás (cső, lapos,- ill. idomacél) hengerek mellett taréjos, eltérő ékgyűrűkkel ellátott; szegmentált; kettős gumiabroncsos; csillag profilos; kihajlított tárcsafüles; fogazott; tüskés; „V”–„U”–„T”, és trapéz profilos hengerborona tagok közül lehet választani. Utóbbiaknak sokszor kevesebb a szakmai értékük, mint a dizájn tartalmuk, viszont az olcsóbb gyártástechnológiai törekvésű kialakításokat a gazdák szakértői szemei is könnyedén felismerhetik. A hengerfelületek tisztán tartása szintén a minőségi munkavégzés záloga, pl. a Multiva már központilag állítható sárkaparóval kínálja rövidtárcsáit.

Üzemeltetési és gépvásárlási szempontok

A legújabb fejlesztések a rövidtárcsák többcélú hasznosíthatóságának kiszélesítésére irányulnak. Így kerültek kiegészítő adapterek a gépvázakra (műtrágya kijuttató egység, mechanikus/elektromos ventillátoros szórvavető másodvetésekhez, fűfélékhez), valamint kerültek kialakításra különböző kapcsoló-, és vonószerkezetek is. A gépkombinációk kialakításának egyértelmű célja a műveletek összevonása, és azok agronómiai, energetikai és üzemeltetési előnyeinek kihasználásában rejlik.

Egyedi gyűrűprofilos henger sárkaparókkal

Egyedi gyűrűprofilos henger sárkaparókkal

Carrier síktárcsás porhanyító

Carrier síktárcsás porhanyító

Oldal terelőlemez  és a tisztítófogak kialakítása

Oldal terelőlemez és a tisztítófogak kialakítása

A gép fölé beemelt futóművek növelik  az adhéziós tömeget

A gép fölé beemelt futóművek növelik az adhéziós tömeget

Az idehaza is megjelenő gépkapcsolásokat az idei szántóföldi bemutatók során a gazdák is nagy érdeklődéssel fogadták. A szántóföldi növénytermesztés gépberuházási mutatói és a gépkereskedő, forgalmazó cégek gépkínálata (lásd táblázat, a teljesség igénye nélkül) alapján egyértelműen megállapítható, hogy a rövid tárcsás boronák a legkeresettebb, s egyúttal a legkorszerűbb talajművelő eszközök közé tartoznak. Alkalmazhatók a sekély (maximum 15–18 cm) alapozó talajművelésre, az alapművelés elmunkálására, tarlóhántásra és ápolásra, a növényi maradványok aprítására és talajba keverésére; szerves, és műtrágyák, vegyszerek talajba vitelére, és követelményi megkötésekkel magágykészítésre. Kedvező energiaigényük (3,5–12,5 l/ha gázolaj), nagy munkasebességgel történő üzemeltetésük nagy területteljesítményt, ezáltal gazdaságos és hatékony munkavégzést biztosít.

Két soros rugós ujjas terelővel kialakított rövidtárcsa

Két soros rugós ujjas terelővel kialakított rövidtárcsa

Gépkombináció Multiline  kapcsoló rendszerrel

Gépkombináció Multiline kapcsoló rendszerrel

Velox-Ker bemutatón  a rövidtárcsa+vetőgép kapcsolat

Velox-Ker bemutatón a rövidtárcsa+vetőgép kapcsolat

Gépvásárlás előtt az eladási ár (1–1,8 mFt/m) mellett nem árt néhány műszaki, és üzemeltetési szempontot is figyelembe venni. Ilyen pl. a tárcsalapok átmérője, szögállása, és fajlagos terhelése (géptömeg), a tárcsalap rögzítése (talajdinamikai ütések elnyelésére gumibakok, merev, vagy rugózott szárak). Az alacsony karbantartási igény (pl. 100 órás zsírzópontok); gyors és könnyű traktorra kapcsolhatóság (mechanikai, hidraulikai és közúti elektromos elemek, plusz oldalak nyitása-csukása); a művelőelemek jó kopásállósága és túlterhelés elleni védelme; a hosszú élettartamú és gondozásmenetes csapágyazás (2–4 ezer üzemóra), az eltömődési hajlam (vázmagasság 600–820 mm), és a lezárás hatékonysága mind elemzést érdemel.

Gumigyűrűs lezáró henger

Gumigyűrűs lezáró henger

Ékgyűrűs lezáró henger

Ékgyűrűs lezáró henger

rovidtarcsak_tablazat

Dr. Soós Sándor

A A